Amikor meghalljuk a Trimūrti szót, legtöbben három hindu istenségre gondolunk: Brahmāra, Viṣṇura és Śivára.
A jóga szemléletében azonban ezek a nevek nem csupán mitológiai alakokat jelölnek. Sokkal inkább három olyan alapvető működési elvet, amelyek az egész életet áthatják.
Minden, ami körülöttünk és bennünk történik, e három erő ritmusában zajlik.
Valami megszületik.
Valami fennmarad.
Valami átalakul.
Majd a folyamat újra kezdődik.
A teremtés – Brahmā és Sarasvatī
Minden új kezdet egy gondolattal indul.
Egy új kapcsolat.
Egy gyermek születése.
Egy vállalkozás.
Egy életmódváltás.
Egy jógagyakorlás.
A teremtéshez azonban nem elég a lelkesedés.
Intelligencia kell hozzá.
Tisztánlátás.
Kreativitás.
Tanulás.
Ezért kapcsolódik Brahmāhoz Sarasvatī, a tudás és bölcsesség megtestesítője.
Mit ér egy kiváló ötlet, ha nincs mögötte valódi megértés?
Mit ér a tudás, ha soha nem válik cselekvéssé?
A mai világ különösen kedvez ennek a csapdának.
Könyveket olvasunk.
Videókat nézünk.
Tanfolyamokra járunk.
Újabb és újabb inspirációkat keresünk.
Miközben életünkben alig történik valódi változás.
A túl sok Brahmā gyakran nem teremtést jelent.
Hanem végtelen tervezést.
A fenntartás – Viṣṇu és Lakṣmī
Valamit létrehozni nehéz.
Megtartani még nehezebb.
Sok ember képes lefogyni.
Kevesen tudják megtartani az egészségüket.
Sokan elindítanak egy vállalkozást.
Kevesen működtetik hosszú éveken keresztül.
Sokan elkezdenek jógázni.
De a rendszeres gyakorlás már egészen más minőség.
Ez Viṣṇu területe.
A fenntartás.
Ehhez azonban erőforrásokra van szükség.
Lakṣmīt gyakran a pénz istennőjeként emlegetik.
Valójában azonban a bőség sokkal több az anyagi javaknál.
Idő.
Egészség.
Energia.
Támogató emberi kapcsolatok.
Belső nyugalom.
Anyagi biztonság.
Mind olyan erőforrások, amelyek lehetővé teszik, hogy azt, amit felépítettünk, hosszú távon is életben tartsuk.
Ha hiányzik Lakṣmī, könnyen érezhetjük úgy, hogy folyamatosan túlélünk, miközben nincs miből táplálni az életünket.
Az átalakulás – Śiva és Śakti
Az életben semmi sem marad örökké ugyanaz.
Eljön az idő, amikor el kell engednünk.
Régi szokásokat.
Félelmeket.
Kapcsolatokat.
Szerepeket.
Hiedelmeket.
Néha még azt a képet is, amelyet önmagunkról alkottunk.
Ez az átalakulás.
És ehhez óriási erő kell.
Ezért kapcsolódik Śivához Śakti.
Az energia.
A kitartás.
A bátorság.
A belső tűz.
Sokan szeretnének megváltozni.
De a változás nem kívánság kérdése.
Hanem energia kérdése.
Amikor kibillen az egyensúly
Életünk problémáinak jelentős része nem abból fakad, hogy valamelyik erő hiányzik.
Sokkal inkább abból, hogy nincs egyensúly közöttük.
Van, aki egész életében új dolgokat kezd.
Mindig új ötletei vannak.
Új céljai.
Új tervei.
De semmit sem visz végig.
Mások kiválóan fenntartanak mindent.
Rendszert.
Stabilitást.
Biztonságot.
Csakhogy közben már rég nem boldogok, mégsem mernek változtatni.
És vannak, akik állandóan rombolnak és újrakezdenek.
Új munka.
Új kapcsolat.
Új lakhely.
Új cél.
Miközben semminek nem adnak elég időt ahhoz, hogy valóban kibontakozhasson.
A jóga egyensúlyra tanít
A jóga nem azt mondja, hogy az egyik erő fontosabb a másiknál.
Mindháromra szükség van.
A kérdés mindig az:
Most mire van szükségem?
Valami újat kell teremtenem?
Azt kell megtanulnom gondozni, amit már felépítettem?
Vagy végre el kell engednem azt, ami már nem szolgál?
Ez a három kérdés talán fontosabb, mint hinnénk.
A Trimūrti bennünk él
Nem kell Indiába utaznunk ahhoz, hogy találkozzunk Brahmāval, Viṣṇuval vagy Śivával.
Ott vannak minden lélegzetvételben.
Belélegzünk – Valami létrejön.
Megtartjuk – Fenntartjuk.
Kilélegzünk – Elengedjük.
Ott vannak minden kapcsolatban.
Minden döntésben.
Minden élethelyzetben.
Talán ezért őrizte meg őket évezredeken át a hagyomány.
Nem azért, hogy távoli istenekként tiszteljük őket.
Hanem azért, hogy felismerjük: ugyanaz az élet működik bennünk is.
Ha megtanuljuk felismerni, mikor melyik erőre van szükségünk, nemcsak kiegyensúlyozottabbá válhatunk, hanem közelebb kerülhetünk ahhoz az egyszerű bölcsességhez, amelyet a jóga évezredek óta tanít:
Az élet nem a változás vagy az állandóság harca. Az élet a teremtés, a fenntartás és az átalakulás harmonikus tánca.